Mint annyian mások én is nagyon sokszor elkezdtem és abbahagytam. Sokat sportolok és nem is eszem sokat (legalábbis én úgy gondolom), ezért nem értem, hogy miért tartok itt. Lehet, hogy a kitartásom nem volt megfelelő, lehet, hogy nem fogadtam el, hogy jobban oda kell figyelnem, hiszen olyan géneket örököltem, amelyek mellett sokkal jobban figyelnem kell arra, hogy mit eszem és mennyit mozgok. Mert az, ahova jutottam az igen siralmas. Holnap lesz a napja, amikor mindezt megosztom a nagyközönséggel, hiszen reggel kell "mérecckedni", mindig ugyanabban az időpontban. Hát majd meglátjuk...
Elöljáróban annyit, hogy sosem voltam egy csontsovány alkat, szerintem embrió koromban kb. 3 hónaposan sikerült átlépnem az ideális súlyt, azóta küzdök. Olykor több, de általában kevesebb sikerrel. A szüleimet tekintve is gondolhattam volna, hogy nem lesz belőlem egy topmodell... Édesapám felnőttkori cukorbetegségben szenved, ezért szigorú diétát kellett folytatnia az élete során, ezért ő normális alkattal rendelkezik. Nagymamám, akit sajnos nem ismerhettem kerek alkattal rendelkezett, és apai ágon a nők többségére a kerekded idomok voltak jellemzőek. Az étkezések is az egyik kedvenc elfoglaltságukhoz tartozik, szeretnek enni, és ennek meg is adják a módját.
Anyai ágról meg az olyan aranyos "töltött galamb" stílussal jellemezhetjük a családot. Mivel alacsonyak vagyunk - én is csak 160 cm-rel büszkélkedhetek -, minden dkg meglátszik rajtunk.
Mivel én ennek a két típusnak örököltem fantasztikus elegyét, hát nézzük csak... Nagy kihívásokat tudnék okozni a ma élen járó, a témában szakérőnek minősülő "fogyókúra guruknak".
Tanulmányoztam is a publikációikat, és vannak számomra a jövőben követendő részei is. Pl. egy bizonyos idő után nem kellene, hogy egyek. Ez az egyik legnagyobb kihívás a számomra, mert ugye a reggelit sokkal könnyebb kihagyni, mint a vacsorát, mivel a felkelés és az ebéd között sokkal kevesebb idő telik el, mint az ebéd és a lefekvés között. Azt is olvastam, hogy 3 óránként azért illik enni, persze nem túl sokat, hanem keveset. De mennyi az a kevés. Egy alma az ok, vagy esetleg többfajta gyümölcsből összerakhatok egy gyümölcstálat? Ha igen, akkor viszont csak feleket, vagy negyedeket? Ezzel sem foglalkoztak olyan sokat a szakkönyvek. Egyik azt mondja egyél amennyit akarsz meghatározott alapanyagú ételekből, a másik azt mondja egy nap alatt ennyi és ennyi kalóriát egyél, a következő azt, hogy bármennyiből bármennyit egy meghatározott időpontig napon belül. Na most ebből kellene kitalálni, hogy nekem vajon melyik válik be. Mert ugye nem vagyunk egyformák, ami nekem beválik, az másnak már nem biztos. Mindenkinek magának kell megtalálnia a megfelelő módszert. Ezek csak egy kiinduló alapot adhatnak.
Tehát, amit én most elhatározok: Mivel cukorbetegség van a családban én is veszélyeztetett vagyok, tehát figyelembe fogom venni az egy nap alatt bevihető kalóriamennyiséget és a cukorbetegeknél a szénhidráttartalom bevitel is meghatározó. Egy szakkönyv elemzi az egyes szénhidrátok felszívódóképességét, ami szintén nem elhanyagolható a fogyókúra szempontjából. S ha megy, akkor még arra is figyelek, hogy lefekvés előtt 3 órával már ne egyek, hiszen az emésztő szerveim előttem minimum 3 órával korábban nyugovóra térnek, így az ezt követően a szervezetembe bevitt kalóriák szabadon garázdálkodhatnak és tuti oda ugranak be, és maradnak hosszabb ideig, ami nekem annyira nem tetszik. Mostanában került bele jobban a köztudatba a paleo és a GAP diéta, amit szintén nagy érdeklődésre tart számon nálam, és az elmélet is igen figyelemre méltó, amely leírja, hogy hogyan szívódnak fel a különböző tápanyagok, miket okozhatnak, különösen akkor, ha a szervezetünk már nem tolerálja azt, vagy nem tudja feldolgozni, de mi nem figyelünk erre, tudatlanságunk miatt, vagy érdeklődés hiányában. Ebben nagy segítségemre lesz édesanyám, aki felhívta a figyelmemet erre a szakkönyvre.
